2014. november 13., csütörtök

Utazás "Békéscsaba Felsőre", avagy barátlátogatás Budapesten


    Aki ismer engem, az tudja, hogy fővárosunk nem éppen a szívem csücske, sőt... de van az az ok, amiért mégis igent mondok a nagyvárosba tartó útra. Kellemes társaság, régen látott barát és a négylábúak társak. Egy kedves anyuka, Erzsike és két sziámi cica társaságában zötyögtünk el Pestre. Beszélgetés, néha kis csend, bambulás és jó pár macskanyávogás közepette gyorsan eltelt az út, de azért jól esett kitápászkodni a kocsiból. A helyszínre érve, látván a tömbházakat, majd azt a bizonyos házat, ahova érkeztünk kis deja vu érzésem volt. Aránylag csend, kevés autó, fák... pedig a főúttól sem voltunk olyan messze. Beljebb érve a csend fokozódott, gyakorlatilag mintha nem is járna semmi és senki az utcán. Beérve a lakásba kellemes illat fogadt minket, vendéglátónk, Lali, finomsággal várt minket. Volt minden jó, ami szemnek, s szájnak ingere. Kicuccolást követően hamar az étkező asztalnál termett mindenki. -Itt muszáj megállnom egy pillanatra, mert valami gyönyörűség tárult elém. Egy asztal. De nem csak simán egy asztal, hanem nagybetűvel, AZ ASZTAL. Életemben nem láttam még ilyen fantasztikus négy lábút, aminek nincs szíve. Ahogy Lali barátom mondta: "Olyan, mint az égbolt a csillagokkal." Színes, fénylő csillagokkal. Rögtön bővült a kívánságlistám.- Elfogyasztottuk a vacsorát. Élménybeszámoló, recept csere, cica etetés, majd indulás az esti pesti látványosságok irányába. Világítás hegyek, rengeteg ember...
    A látvány önmagáért beszél. Mintha egy építészeti tárlat kellős közepébe csöppentem volna, egy művészettörténeti utazás keretében. Díszes épületek, faragott oszlopok és a modern építészet egyvelege. Jót sétáltunk, beszélgettünk. Sok szépséget fedeztem fel, csak az a sok ember... Az utcákon már sejtetődik, hogy jön a karácsony. Egyes üzletek kirakatában már javában ünnepi díszletek csalogatták a vásárlókat. Mikulások, karácsonyfa, rénszarvasok, ajándékdobozok. Sok nézelődés után hazatértünk. Senkit sem kellett ringatni, hamar elnyomott minket az álom.

    Másnap a háziak hamar felkeltek, mivel számomra idegen helyen ébredtem, így én sem tudtam tovább aludni. Végre természetes fényben is megszemlélhettem a helyes, barátságos kis legénylakást. "Otthon" maradtam a háziakkal, 4 cicával. Két vidéki és két városi sziámi macska társaságában, akik olykor csendben, máskor morogva és fújva méregették egymást. Pedig együtt nőttek fel, csak az idő és a változás úgy hozta, hogy ketten a nagyvárosba költöztek. Tovább szemlélődve a polcokon szebbnél szebb ásványokkal néztem farkasszemet. Az egyik jobban csillogott, mint a másik. Volt köztük lila, rózsaszín, füstös és víztiszta is. Minden sarokban és minden polcon  ásványok foglaltak helyet, ezzel adva a kislakásnak egy megfogalmazhatatlan atmoszférát, minden túlmisztifikálás nélkül gondolom ezt.

    Teltek, múltak a napok. Sétálás, kirándulás, látogatások sorával. A hazautazást megelőző két nap igazán mozgalmasan telt. Meglátogattunk egy ásványbörzét, ahol rengeteg sok szép kövületet, meteoritot és ásványt nézhettünk meg magunknak. Az ember nem győz nézni az ilyen helyen, csak kapkodja a fejét. 
"Nézd!!! Azt nézd!!! Úúú de szép!!! Látod azt?!!! Milyen gyönyörű!!! Ez a kedvencem!!! Nem is, inkább az!!! Vagyis inkább amaz!!! Jajj istenem, de szépek!!!"
Egyedi ékszerkészítőkkel is találkoztam. Ezüstbe foglalt csiszolt ásványokhoz is volt szerencsém. Igazán szemet gyönyörködtető és lelket melengető élmény volt, pedig nem az első börze látogatásom. Már készülök lélekben a jövőre Békéscsabán rendezett börzére. Lehet nem "csak" lélekben?! Természetesen emlék nélkül nem tehettük ki a lábunkat. Én egy kristályos ametisztet tudhatok magaménak. A választás nem volt könnyű, de még mindig az ametiszt a szívem csücske a labradorit és sok más ásvány mellett. Még egyszer végignéztük a roskadásig telepakolt asztalokat. Ha még ötször végig néztük volna őket, még akkor is fedeztünk volna fel új dolgokat. Pár szót váltottunk néhány ismerőssel, majd tovább álltunk. A metrón hazafelé gondolatban már készültünk a következő napi túrára.


    Vasárnap... reggel 5... kelés... indulás.  Kilenc előtt már a Mátrában voltunk. Friss, hegyi levegő, őszi színek. Gyönyörű táj. Igaz sár volt, ami egy kicsit megnehezítette a közlekedést, de a látvány kárpótolt. Néhány kép, amit ott készítettem.


Egy szalamandrába is belebotlottunk út közben. Még picike volt.
Na mi ez itt?

Nagyon megtetszett!


Sötétedés után értünk haza. Sok szépet láttunk és találtunk.
Másnap reggel indultunk is vissza, Békéscsabára.

Ezzel zárom is soraimat a pár napos fővárosi látogatásról.
Köszönöm, hogy elolvastad!

U.i.: Életem első Baklavája a Gyros City-ből. Nagyon finom édesség.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése